Ha divatról, trendekről esik szó legtöbbször nem a környezetvédelem és a környezetszennyezés jut az eszünkbe. Pedig jobb lenne, ha a divatipart kicsit mégis összekapcsolnánk ezzel a fogalommal, ugyanis kevesen tudják, de a ruhaipar a második legkörnyezetszennyezőbb iparág a világon.
Azt gondoljuk, biztosan nem azon a néhány ruhadarabon fog múlni az emberiség jövője, amelyeket a tavaszi leárazáson megvásároltunk, ugye?
Ha a világon nem is gondolkodik hasonlóan mind a hét és fél milliárd ember, azért a túlfogyasztás és a túltermelés komoly terhet ró a bolygóra.
Évente több mint 150 milliárd ruhadarabot gyártanak le és próbálnak meg eladni a piacon. Ennek jó része a fast fashion márkák (Bershka, H&M, Zara, Mango stb.) által kerül a boltok polcaira és így hozzánk, fogyasztókhoz is.
Sokat változott a divatipar az utóbbi 20-25 évben. A megszokott tavasz-nyári és őszi-téli kollekciók helyett 2 hetente új, köztes kollekciók érkeznek a fast fashion üzletekbe. Gyakoriak a szezonközi leárazások, hogy a boltok polcai még gyorsabban ürüljenek.
Mi az a fast fashion?
Egyetlen céljuk van: Minél többet, minél gyorsabban, minél olcsóbban termelni és eladni a fogyasztóknak.
A gyártók arra mennek, hogy mi vásárlók minél gyorsabban túladjunk a ruhákon ezét nem áll érdekükben minőségi darabokat gyártani. Sok ruha már az első vagy a második mosásnál kilyukad, elcsavarodik, bolyhosodik. Mi pedig automatikusan egyből újat veszünk helyettük.
Ezek az üzletek leggyakrabban a nagy divatházak aktuális, a kifutókon megjelenő kollekcióit másolják le, gyártják és terjesztik világszerte, így mi is úgy érezhetjük, hogy haladunk a divattal, követjük azt a megjelenésünkben.
Gyártói és a fogyasztói oldalról is hatalmas a probléma. Melyen sürgősen változtatni kell. Egyedül csak mi vásárlók parancsolhatunk megálljt ennek a folyamatnak.
Sajnos a mai fogyasztókra leggyakrabban az impulzív vásárlás jellemző. A statisztikák szerint 400% több új ruhát vásárolunk, mint 20 évvel ezelőtt.
Ennek oka az, hogy hat ránk az üzletek marketingje, mely azt az életérzést közvetíti, hogy csakis azzal az új ruhával tudunk boldogok lenni. S talán azért is esünk bele ebbe a csapdába, mert manapság nagyon nehéz és kicsit kilátástalan harc saját lakást, autót stb. venni. Ezért az emberek többsége a pillanatnyi boldogságot keresi, jó érzés, hogy meg tudok venni 5 új pólót, még ha éppen nincs is rá égető szükség.
Nem gondolkodunk, csak azt érezzük, hogy kell az új ruha, mert ha sokáig húzzuk a döntést 2 hét múlva már nem lesz a boltok polcain és elszalasztjuk. Ezek az üzletek, direkt ezt az érzést akarják kelteni bennünk vásárlókban. Sajnos a social média még egy lapáttal rátesz erre a folyamatra. Az Instagram, a Facebook, a bloggerek, az influencerek, de még az online és a nyomtatott női magazinok is arra ösztönöznek, hogy minél többet vásároljunk.
Emellett a mai világban nagymértékben felgyorsult a ruha élete is. Megvesszük, de csak pár hétig maximum pár hónapig van nálunk az új ruha aztán megválunk tőle vagy textilhulladék lesz belőle.
A túlfogyasztás környezetszennyező hatása mellett már maguknak a ruháknak az előállítása és a ruhákhoz való nyersanyag megtermelése is nagyon kizsákmányolja a bolygónkat.
Miért kizsákmányoló a divatipar?
Környezeti tényezők kérdése:
Egyetlen pamutpóló előállítása 2720 liter édesvizet igényel, amely egy átlagos felnőtt ember számára körülbelül 3 évre elegendő ivóvízmennyiség. A pamutpóló alapanyaga a pamut, amely a gyapotnövényről kerül lefejtésre. 1 kiló pamut előállításához 20.000 liter vízre van szükség. Mivel a pamutpóló alapból fehér színű így a színes darabokhoz színezőanyag is kell. 200 tonna víz kell 1 tonna színezőanyag előállításához. Fejlődő országokban, mint pl. India, nincsenek olyan szigorú szabályozások törvények az ivóvíz védelmében, mint itt Európában. Gyártás után a folyókba, tengerekbe engedik a színezőanyagokkal, kemikáliákkal szennyezett vizet.
Számolnunk kell azzal is, hogy a növényi alapú rostokból készült alapanyagok pl. pamut, len anyagból készült ruhák esetében a növénytermesztéshez nemcsak víz szükséges, de a termőföldekbe jutó növényvédő szerek és műtrágyák mennyisége is óriási méreteket öltött az utóbbi években.
Ha pedig nem természetes alapanyagú ruhákról beszélünk, hanem a boltok polcain leggyakrabban megtalálható műszálas anyagról, mint például a polyester, akkor pedig el kell gondolkodnunk azon is, hogy ez az alapanyag milyen módon készül. A polyestert kőolajszármazékokból állítják elő. Éves szinten 70 millió tonna olajat használnak fel polyester alapanyag gyártásárára.
Itt sem csak a gyártási folyamat környezetszennyező, hanem az is, ha a polyester ruhákat kidobjuk, ezek lebomlási ideje körülbelül 200 – 300 év.
Emellett a műszálas ruhákról műanyag szálak szakadnak le mosás közben ezek a mikro-műanyag szálak pedig belekerülnek a természetes vizeinkbe.
Műszálas ruháink felelősek a világ mikroműanyag-szennyezésének 34,8%-áért. A mikro-műanyagok nagy mennyiségben a természetes ivóvízbe kerülnek ezáltal pedig a halak vízi állatok testébe és a így akár a miénkbe is.
A környezetterhelés és az állatok kizsákmányolása mellett még elengedhetetlen megemlíteni a humán erőforrás oldalát is, ugyanis a divatipar súlyos morális kérdéseket vet fel ezzel kapcsolatban.
Humán erőforrás kérdése:
Általában amikor a plázák üzleteibe belépünk, a csillogó kirakatok és a roskadozó polcok mellett elhaladva nem az jut eszünkbe, hogy vajon kik készítették a boltban található ruhákat. Pedig jobb lenne, ha kicsit mögé néznénk a dolgoknak.
A legtöbb fast fashion márka ugyanis a Távol-Keleten, Indiában, Kambodzsában, Thaiföldön vagy Kínában gyártat, mivel itt a legolcsóbb a munkaerő és nem olyan szigorúak a humánpolitikai és munkaerőt érintő szabályozások, mint Európában.
A varrodákban 12-60 éves korosztályú nők, gyerekek és férfiak dolgoznak, de 80%-ban nők és gyerekek, napi 3 dolláros éhbéréért. Heti 6-7 napot 10-12 órában robotolnak szörnyű munkakörülmények között. A nyugatra szánt ruhák ára az ő éves fizetésük. Ezek az emberek évente 2-szer tudnák ruhát venni maguknak, azt is használtan, az általuk készített ruhákat pedig soha életükben nem engedhetik meg maguknak.
Világszerte több megmozdulás is indult annak érdekében felhívják a figyelmet arra, hogy mi folyik a divatiparban. Ennek elindító pontja egy súlyos baleset volt 2013 áprilisában, amikor egy indiai ruhagyár, a Rana Plaza egy konstrukciós hiba miatt (értsük úgy: repedező, omladozó falak) összeomlott. 1129-en jórészt nők és gyermekek haltak meg a balesetben, 2500-an pedig megsérültek.
Azóta ezekben az országokban egyre több a tüntetés a jobb munkakörülmények és a magasabb fizetés miatt, melyet rendszeresen levernek a helyi hatóságok.
Úgy vélem nekünk fogyasztóknak is lépnünk kell, a gyártók mindig a fogyasztói igényeket elégítik ki, amíg mi nem változtatunk a vásárlási szokásainkon, a szemléletmódunkon addig nem fog számottevő változás történni. Európában egyre több mozgalom és kezdeményezés indul ennek érdekében, hiszek abban, hogy sok kicsi sokra megy, tegyük meg mi is a kezdő lépéseket!
Ha az idei évben megfogadtad, hogy kevesebbet fogsz vásárolni illetve amit veszel azt is tudatosan teszed, akkor itt van néhány segítő tipp, ami mentén könnyebben fogsz haladni! Tegyél Te is a változásért!
Legyünk tisztában vele, mi áll jól! Ismerd meg milyen színek, fazonok, minták, anyagok állnak jól?
Keresd a minőséget! Az alapanyagok mellett a varrások, a cipzár, a bélés, a szabásvonalak is sokat segítenek abban, hogy el tudjuk dönteni: minőségi darabbal állunk szembe vagy sem.
Vásárolj minél kevesebb ruhát! A legnagyobb problémát a túlfogyasztás jelenti, így a mennyiség helyett, a minőségen legyen a hangsúly.
Kerüld az impulzív ruhavásárlást! Ehhez ismernünk kell a jelenlegi ruhatárunkat, és tudnunk kell, milyen ruhadarabokra van tényleg szükségünk.
Építs ki olyan ruhatárat, amelyben minden darab kombinálható minden ruhadarabbal.
Szerezd be a ruháidat másodkézből! Gardróbvásáron, csere-bere programon, second hand és vintage üzletekben kincseket találhatunk.
Javíttasd meg, szabasd át a ruháidat! Egy ügyes varrónő a divatjamúlt darabokkal is képes csodát tenni.
Vásárolj a szekrényedből! A legtöbbször nem is mérjük fel, mennyi régen elfeledett, régebben viselt ruhadarab lapul a gardróbban. Nézzük meg nagymamánk, anyukánk szekrényét, régi ruhadarabjait hátha van olyan, amit szívesen viselnénk.
Támogasd a magyar divatot! Vegyünk magyar tervezők, magyar varrónők által készített egyedi ruhadarabokat, ékszereket cipőt, táskát stb.
Kezdjük kicsiben lépésről lépésre a változást, az új szokások kialakítását és szép lassan haladj a célod felé, egy tudatosan felépített jól használható gardrób felé.